Gróf Apponyi Albert temetésének videója 1933-ból
Gróf Apponyi Albert temetése
Apponyi Albert gróf (1846-1933) a XIX. század második felének és a XX. század első harmadának kiemelkedő politikusa volt. Egész életpályáját - miként azt emlékirataiban maga is leírta - meghatározta mély katolikus vallásos hite és konzervatív-arisztokratikus gondolkodása, értékrendje. Mindennek gyökerei neveltetéséből, származásából fakadtak, és nem befolyásolták gyakori, egymásnak nemegyszer ellentmondó pártváltásai sem.
Apponyi 1933. február 4-én influenzában megbetegedett és tüdőgyulladást kapott. Az orvosok rögtön megállapították, hogy súlyos komplikációkkal kell számolni, és nem engedték többé ki a La Rèsidence Hotelből. Fia, György még aznap délután elutazott hozzá, és másnap, vasárnap érkezett meg. A család többi tagja február 5-én követte őt. Noha két orvos vasárnap délelőtt javulást állapított meg, tüdőgyulladása miatt nem engedték kórházba; állapota ezt követően romlott. Ekkortól a hír bejárta a világsajtót és újságírók és diplomaták (pl. Henderson népszövetségi elnök, Habsburg Ottó és Zita) óránként érdeklődtek hogyléte felől.
Magyarországon minden fővárosi templomban, zsinagógában könyörgő istentiszteletet tartottak, hogy Apponyi nyerje vissza újból egészségét. Február 6-án Apponyi felvette a halotti szentségeket, és várta a halált. Fájdalmai ekkortól erősödtek, és órákra eszméletét veszítette. Másnap, 7-én állapota tovább romlott, köhögési rohamai voltak. Családja az ágyánál ült, de kommunikálni már nem tudtak. Apponyi Albert a folyamatos injekciózás ellenére délután újabb kómába esett, és 16 óra 20 perckor elhunyt.
Temetését megtekinthetik: ITT
Az orvosok halála percében értesítették a sajtót, 16 óra 30 perckor az MTI is táviratot kapott. Apponyi halálhírét azonnal közölte a rádió, az esti és következő napi újságok gazdagon tudósítottak róla. Az emberek döbbenten vették tudomásul a történteket: a budapesti utcákon a lapok szerkesztőségei előtt tolongtak az emberek, az egész főváros az események hatása alatt áll. Spontán módon minden házra kitűzték a gyászlobogót. Jászberényben gyászhetet rendelt el a város vezetése. Sok településen két órán át zúgtak a harangok, így gyakorlatilag az ország egésze azonnal értesült a történtekről. Dombóváron és Kiskőrösön még e napon utcát neveztek el róla.
Az országgyűlésben éppen a Ház megnyitására készültek, amikor elterjedt a hír. 17 órakor a pártok frakciói értekezletet tartottak annak megvitatására, hogy milyen formában nyilvánítsanak közös részvétet. Másfél órás tanácskozást követően Almássy László házelnök a nemzeti gyász jeléül a megnyitást követően - bejelentve, hogy a másnapot a törvényhozásban kizárólag Apponyi Albert emlékének szentelik - bezárta az ülést.
A kormány Bárczy István államtitkárt bízta meg a hazaszállítási és temetési ünnepségek lefolyásának kidolgozásával. Bárczy elképzelései szerint a halottat a Klebelsberg Kunó gróf néhai kultuszminiszter által néhány évvel korábban létesített Pantheonba temették volna el, a legitimisták kérésére azonban, végül is a budai koronázó főtemplom (Mátyás templom) mellett döntöttek, hiszen ez volt lakhely szerinti plébániája, valamint jobban megfelelt a különleges temetés jellegének. Felmerült, hogy Apponyi földi maradványainak később mauzóleumot hoznak létre, február 11-én Budapest Kegyúri Bizottsága el is fogadott ilyen értelmű határozatot (végül nem valósult meg).
1933. február 8-án és a következő napokban megjelent sajtóanyagokban és megnyilatkozásokban gyakorta vélekedtek úgy, hogy Apponyi "halála is stílszerű volt: ott halt meg, ahol Európa nyilvánossága előtt legfőbb győzelmeit aratta," "halálával is a magyarságot szolgálta".
Forrás: SZÉCSÉNYI ANDRÁS-Apponyi Albert halála és temetése