HOSSZÚ GYULA EMLÉKÉRE

Hosszú Gyula emlékére idézzük fel temetésére írt gyászbeszédet, aki már sajnos 9 éve nincs közöttünk..

"Csillagok közt él már,angyalok közt jár,ott, hol csendből épül vár,s igaz lelkére az Isten vigyáz már."

Hosszú Gyula 1950. augusztus 25.-én született Tuzséron. Hatodik gyermekként látta meg a napvilágot. Hét testvére volt: Boriska és János (ők korán elhunytak), Jánost és Gábort is elvesztették a testvérek, majd Gyuszi távozott az élők soraiból. Lajost, Józsefet és egyedüli leánytestvérét-Máriát hagyta itt a földi életben.

Tanulmányait a Tiszabezdédi Általános Iskolában kezdte el. Az ötödik osztály befejezése után, a Hosszú család lehetőséget kapott arra, hogy Gyuszi gyermekük a Répceszentgyörgyi Vasutas Iskolában folytassa tanulmányait. Ezt kihasználva a hatodik osztályt itt végezte el, majd újra hazatért szülőfalújába, ahol minden nehézség nélkül végezte el a hetedik és nyolcadik osztályt.

Középiskolai tanulmányait a kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban kezdte el. Még fiatal volt mikor Tiszabezdéden egy klubbot alapított a fiatalok segítésére, felkarolására. Ezek a jellemvonások egész életére kihatottak, mivel mindig arra törekedett, hogy segítse a gyengébbeket, a rászorultakat és legfőbbképpen szeretett családját, rokonait, barátait. Sikeres érettségi után Záhonyban kapott munkát a MÁV-nál. 

20 éves sem volt, mikor nekiindult a nagyvilágnak. 1970-ben magyar fiatal munkaválókkal együtt érkezett Kelet-Németországba, keresve itt a jobb megélhetés lehetőségét. Ekkor még nem tudta, hogy életének nagyon fontos szakaszát kezdi el hazájától távol, Németországban. 

A kiinduló fiatal munkavállalók csoportjának vezetőjévé választották.A kiküldetés határozott időtartamra szólt. Célja új szakma elsajátítása és nyelvtanulás volt. Kitartásának és szorgalmának köszönhetően sikerült viszonylag rövid időn belül elsajátítani a német nyelvet. Ez nagy segítséget nyújtott neki a későbbiekben a társadalomba való beilleszkedéshez és új kapcsolatok létesítéséhez. 

1972-ben ismerkedett meg későbbi feleségével John Waltruddal. Még ebben az évben dolgozni kezdett majdani apósa cégénél. 1973-ban kötöttek házasságot feleségével Budapesten.Sikerült apósa elvárásainak megfelelnie, ezért évről évre egyre nagyobb szerepet vállalt a családi vállalkozásban. Ennek köszönhetően esett éppen rá a választás, amikor John Richárd úgy gondolta, hogy tovább nem tudja ellátni a vállalkozása irányítását. 1978-ban vette át a családi vállalkozás teljes irányítását. A feleségével szorosan együttműködve építették évről évre a nevét viselő temetkezési vállalatot. A térség egyetlen magánkézben működő temetkezési vállalata volt az Övék, amely nem volt mindennapos Németországban. Nehéz és megpróbáltató évek voltak ezek. Ezért is merült fel a Magyarországra való visszatérés gondolata közte és felesége között. 

Gyuszi azt mondta:

"Én itt itthon érzem magam, és ha Magyarországra megyek, ott otthon érzem magam! Megtanultam Szászországot szeretni, de a szívemben mindig is magyar maradtam. " 

Életének nagy törése volt, amikor 1989-ben elveszítette szeretett feleségét John Waltrudot, Lolát. Nehéz időszak volt ez számára, hiszen erre az időszakra tehető az országban végbemenő politikai változás is. Ennek ellenére optimistán tekintett a jövőre, hiszen az ezt követő években egyre nagyobb hangsúlyt fektetett családjára, valamint vállalkozásának sikeres működésére.

Misem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy 1990-ben alapító tagként néhány kollégájával létrehozták a Szászországi Temetkezési Vállalkozók Egyesületét. Később belépett a német Nemzeti Temetkezési Vállalkozók Szövetségébe. Szászországban a temetkezési szakma oktatására hivatalos képesítést szerzett, valamint aktív részt vállalt a szakmai vizsgáztatásban. Ezzel egyidejűleg a temetkezési szakmával kapcsolatos bírósági kérdésekben és szakértői feladatokban is megszerezte szakképesítését. Mindig nagy odafigyelést szentelt annak, hogy vállalkozása a kor követelményeinek maradéktalanul meg tudjon felelni. Ezért volt szükséges a kereskedelmi kamarába történő belépése, melyben vezető pozíciót töltött be.

Magyarországon 1993. december 6-án nyitotta meg családi vállalkozását A HOSSZÚ GYULA BT-t. Már a kezdetekkor is arra törekedett Kisvárdán, hogy egy sikeres és megbecsült nyugat-európiai temetkezési céget hozzon létre testvéreivel. 

A cég működését Kisvárdán a Vörösmarty tér 9. szám alatt kezdte meg. Több éves kitartó munka eredményeként, szemmel látható fejlődésen és megbecsülésen ment keresztül a cég. Mára Gyuszi neve garancia lett arra, amit mi családtagok úgy fogalmazunk meg, mint: empátia, törődés, odafigyelés, gondoskodás, együttérzés, részvét, erkölcs, példamutatás, szorgalom, kiegyensúlyozottság, tisztesség és pedáns, fegyelmezett személyiség. Ezen fogalmak nem csak a munkájában voltak meghatározói, hanem a magánéletében: mind apa, férj, nagyapa, testvér, keresztszülő, rokon, nagybáty, sógor, osztálytárs, főnök, munkatárs, szomszéd, barát, ismerős vagy csak szimplán nagyszerű ember. 

Ő volt az, akire mindenki felnézett, ő volt az, aki mindenkit megbecsült, ő volt az, aki mindenkinek példát mutatott, ő volt az, aki jószándékúan segített bárkin, aki rászorult, ő volt az, aki minden egyes családtagot összehozott, egyszóval ő volt a követendő példakép mindenki számára. Élete során nagyon sok energiát áldozott arra, hogy a temetkezési szakma minél elismertebb legyen határon innen és túl.

Ő volt a Magyar Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesületének alapító tagja és egyben elnökhelyettese is. Sikerült elérnie azt, hogy ezt a nem könnyű hivatást elfogadhatóvá, megérthetővé és lelkileg könnyebben feldolgozhatóvá váljon a megtört családok, a gyászolók és a hétköznapi emberek számára egyaránt. 

Bátyja Lajos a temetkezési vállalat beindítása előtt és után nagyon sokat segített a cég épületeinek átépítésében, munkálataiban, ezzel is megkönnyítve testvérei és szeretett öccse munkálatait. A cég működésében, feladataiban több éven keresztül végezte kimagasló és szorgalmas munkáját.

József testvére, aki cégtársa és egyben jobb keze volt kisvárdai temetkezési vállalat irányításában, rengeteg munkát és terhet vett le bátyja válláról. Közösen irányították a temetkezési vállalatot, hol együttesen, hol pedig testvére távollétében.

Egyetlen leány testvére és kishúga Marika, akinek a feladata az irodai ügyintézés volt, rengeteget tett azért, hogy a hozzátartozók gyászát enyhítse és megkönnyebbítse a nehéz percekben.Gyuszi 

2011.november 13-án nagyon nagy űrt hagyott a háta mögött, mivel senki nem gondolta volna, hogy egy ilyen nagyszerű ember, ilyen hirtelen és felkészületlenül hagyjon itt minket, szeretteit.

A hétköznapi emberek azt szokták mondani, hogy mindenkit és mindent lehet pótolni, de mi családtagok, rokonok tudjuk, hogy ez egy nagyon nagy tévedés, mert aki egy kicsit is ismerte a személyiségét az tudja, hogy ez lehetetlen. 

Gyuszit nem lehet pótolni! Bízzunk abban, hogy büszke lesz ránk és figyel minket a jó Isten mellől. 

GYUSZI! 

Soha nem felejtünk el, mivel emléked, személyed, arcod, gesztusaid, mondataid, tetteid, szavaid mindig itt lesznek velünk, bennünk.

Forrás: Németország, Limbach Oberfrohna 2011.11.13. Tóth Tibor Zsolt nagybátyja temetésére írt gyászbeszéde