Mi zajlik bennünk egy szerettünk elvesztése után?

Mi zajlik bennünk szerettünk elvesztésekor és után?

A gyásszal rosszabb esetben már mindenki találkozott, de minden bizonnyal találkozni fog. Egy közeli családtag, hozzátartozó, ismerős vagy egy barát elvesztése nagyon nagy traumát idézhet elő, amire figyelni kell. Veszteségre adott normál reakcióról van szó, ugyanakkor krízis helyzetnek is tekinthető, hisz ilyenkor gondolkodásunk, érzelmeink és magatartásunk is eltér a megszokottól. Nagyon fontos, hogy ilyenkor segítsük mindenben a gyászolókat mind lelkileg, mind fizikailag.

Mi történik bennünk a veszteség hatására?

A gyász folyamata egy sokkos állapottal kezdődik, melyre érzelmi bénultság, vagy épp az érzelmek kontrollálhatatlanságának érzése jellemző.
Ezután az úgynevezett kontrollált szakasz a temetéssel kapcsolatos ügyintézés időszaka, mikor vagy teljes passzivitás vagy túlzott aktivitás is jelentkezhet, sokszor úgy érzi a gyászoló, hogy mint egy robot teljesíti kötelességét. Ezért is nagyon fontos, hogy a gyászoló család körültekintően válassza ki a temetést végző temetkezési vállalkozót és ne engedje, hogy ebben a kiszolgáltatott helyzetben bárki is befolyásolja döntésében még ha akkor segítségnek tűnik is.

Általában a temetés után jelentkeznek az érzelmi válságok, ahol a gondolkodás is megváltozik.
Jellemzően az egyén szomorú, magányosan érzi magát, az üresség, a tehetetlenség, a harag, és a bűntudat érzése jelentkezhet. Magatartása is megváltozhat. A gyászoló általában visszahúzódó lesz, sem a jövő, sem környezete nem érdekli, "mintha megállna az idő".

Jelentkezhet: alvászavar, étvágytalanság, gyengeség, lassúság és energiátlanság érzése.
Körülbelül 2 hónap és 1 év lehet az az időintervallum, amikor az érzelmek intenzitása csökken és a testi tünetek fokozatosan enyhülnek. A gyászoló újra érdeklödővé válik és nyit a környzete felé.

Hogyan segíthetik a gyászolót a család, vagy a barátok?

Az egyik legfontosabb, hogy hagyjuk a gyászolót saját tempójában és módján gyászolni. Ne siettessük a gyász folyamatát, az elengdést. Ha igénye van az elhunytról beszélni, és a család elbírja érzelmileg ezt a segítségadást, akkor hallgassa meg, segít, ha közösen emlékeznek akár fényképek nézegetésével. Elevenítsék fel a szép közös emlékeket. Ha egyedül szeretne emlékezni a gyászló akkor ezt mindenképpen biztosítsuk a számára. Az olyan bátorításnak szánt mondatok, mint "az idő mindent megold", "ne sírj", "gondolj csak a jóra, a pozitívra", "most már ideje abbahagynod a szomorkodást"- sajnos nem segítenek. A szenvedést ugyanis nem lehet megspórolni! A gyásznak le kell zajlania ahhoz, hogy ne alakuljanak ki pszichoszomatikus betegségek, vagy egyéb problémák. Csak ezután tud a gyászoló az élők és a jövő felé irányulni. Legyünk türelmesek és elfogadóak, bírjuk ki a könnyeket, viseljük el az esetleges dühöt, amit a gyászoló ilyenkor megél. Ez jelenti a legnagyobb segítséget.

Forrás: Pergel-Száraz Cintia2017.05.09.: Gyász... avagy mi zajlik bennünk a veszteségélmény hatására?